Oldalak

2012. július 27., péntek

Kastély-felújító tábor, Bonchida (Bontida)

Épített-örökség felújító szakképző központ  Bonchidai Bánffy kastély, Románia

A bonchidai Bánffy kastélyt a Transylvania Trust Alapítvány több, mint 10 éve folyamatosan újítja fel. A középkor óta folyamatosan épülő, változó együttes épületeinek tetőszerkezetei a II. világháború során megsemmisültek, a falak jobb-rosszabb állapotban ugyan megmaradtak, ám az utána következő fél évszázad során az időjárás viszontagságainak kitéve jelentősen romlott az állapotuk. Az alapítvány a kastélyban 2001-ben kezdett el műemlék felújító gyakorlati képzéseket tartani, melyek során egyetemi hallgatók, szakmunkások tanulják a hagyományos épületszerkezetek építési logikáját, anyag kompatibilitásait 2 hetes kurzusok folyamán. Az eddigi munka eredménye, hogy az összes épület tető alá került, egyes épületek teljesen fel lettek újítva állandó, (kápolna-kiállítótér, előadó terem, kőtár, az alapítvány irodája, kávézó, szállások, konyha és étkező) vagy átmeneti funkciót nyerve (asztalos műhely az istálló egy részében). Az alapítvány célkitűzése a fenntartható műemlékvédelem, mind társadalmi, mind gazdasági, mind az alkalmazott anyagok területén. Társadalmi szempontból fontosnak tartják egyrészt a helyi mesteremberek képzését, másrészt a technológiai tudás széles körben való terjesztését (Európa számos országából érkező egyetemi hallgatók nyári képzése). Gazdasági szempontból: helyiek (bonchidaiak, válaszútiak) ingyen használhatják a kastély épületegyüttesét bármilyen magán, vagy közcélú rendezvényre, míg máshonnan érkezőknek ugyanezért a szolgáltatásért fizetniük kell. Az alkalmazott építőanyagok szintjén ragaszkodnak a helyi építőanyagokhoz, de ha idegen anyagot is kell alkalmazniuk, az anyagok kompatibilitásának szabályait mindig szem előtt tartják. A képzéssel egybekötött felújítás gyakorlata azonban nem csak az elvek miatt alakult ki: az alapítvány szakképzésre sokkal könnyebben teremt elő forrást, mint felújításra, így maga a felújítási tevékenység csak a folyamat „mellékterméke” lesz.



Idén nyáron nem csak helyi felújítási munkák folytak, hanem egy másik programnak is színhelyül szolgált a kastély: a Pro Exemplaria és Torockói Értékvédő Program keretében létrejövő torockói épületasztalos szerkezetek felújítási munkáinak. A mi csapatunk két torockói magánház pinceajtóját, illetve az iskola egy ablakát hozta rendbe – és az egy hét már el is telt, gyorsabban, mint gondoltuk volna. A másik csapat meszes faldíszítési technikákat tanult (freskó, stukkó, sgrafitto, párkány képzés..), ők a jövőbeni helyi belső munkálatokhoz készítettek előtanulmányokat. Érdekes adalék, hogy a két csapatban tevékenykedő összesen kb. 20 diák 1 kivétellel lány volt.
A zárónapon a kastélyban nemzetközi konferencián vettünk részt (és mutattuk be a munkánkat), amelyen megismerkedtünk több nemzetközi partnerszervezet, többek közt az École d’Avignon munkájával.




Torockón a XVII. sz.-tól maradtak fenn épületek, műemléki szempontból leginkább a XVIII. sz.-i jobbágyházak, illetve a XIX. sz.-i klasszicista polgárházak jelentősek. A XX. sz. társadalmi, gazdasági átalakulásai nem segítették a műemlékek fennmaradását, ezért az ezredvégen kívülről jövő forrásokra lett szükség a fennmaradt épületek megóvásához. Dr. Román András műemlékvédelmi szakember javaslatára Budapest Belváros-Lipótváros V. Kerület Önkormányzata 1996-ban határozatot hozott a település építészeti értékeinek megőrzésére, így jött létre a Torockói Értékvédő Program. A program elemei:
1.)    Karbantartási támogatás: a kb. 150 műemléki jelentőségű ház tulajdonosa jogosult igénybe venni, hogyha elvégzi az épület állagmegóvási munkáit, illetve a környezetét rendben tartja. Ezért évi egy alkalommal egy kb. havi bérnek megfelelő összegű támogatást kap.
2.)    Helyreállítási támogatás: azok a tulajdonosok jogosultak igénybe venni, akik a karbantartási támogatást megkapják (azaz rendben tartják a környezetüket, elvégzik az állagmegóvási munkálatokat). A helyreállítási támogatás nagyobb felújítási munkák tervezési, kivitelezési költségeit fedezi.
A több, mint tíz éves tapasztalat azt mutatja, hogy a tulajdonosok kb. 90%-a nemcsak igénybe veszi a támogatásokat, de a karbantartási támogatás értékénél 100-150%-kal nagyobb összeget költ évente a házára. Ezen kívül egy helyi kivitelező csapat szakosodott a bonyolultabb felújítási munkák elvégzésére, melynek tagjai már nem csak helyben, hanem országszerte dolgoznak hasonló munkákon.




Források:
Furu Árpád: Népi építészet (in: Torockói népművészet, Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó 2002)
Köszönöm az információt Armuth Miklósnak, akitől a bonchidai programról először hallottam!

2012. július 21., szombat

Kemenceépítés, vályogvetés Siklóson Vass Zoltánnal


Vass Zoltán eredeti szakmája kőműves, Sabján Tibor könyveiből tanult kemencét építeni. Mára több, mint 1200 kályhát, kemencét, tűzhelyet, katlant épített. Mivel autót nem vezet, úgy szegődik el, ha a megrendelő érte megy, szállást, ellátást ad neki arra a pár napra, amíg építi a kemencéjét. Amikor tanulta a kőműves szakmát, nem voltak szakágak: a kőműves és az ács megépítette az egész házat. (Kőműves – falazás, vakolás, tetőfedés, hidegburkolatok, festés, nyílászárók beépítése; ács – állványozás, tetőszerkezet, meleg burkolatok.)

Hárman mentünk hozzá kemence építést, vályogvetést tanulni. Ketten építészek szakmai érdeklődésből, egy fiú meg abból a célból, hogy otthon megépítse a kerti kemencéjét. Míg építettük a kemencét a harkányi református parókia udvarán, Zoli, az „edzőnk” egy széken ült, korrigált minket, mit csinálunk rosszul. Így történt, hogy pár nap alatt megtanultunk kőműves kalapáccsal negyedes, feles, háromnegyedes téglát szabni, téglát rakni habarcsba, sárba, kisebb boltívet készíteni, tapasztani, vakolni. A receptekből sem csinált műhelytitkot, a lószaros tapasztástól a fröccsölt vakolatig mindent lediktált nekünk.