Szemléletformáló foglalkozások a környezetkultúráról Szécsényi kistérségi tanodákban
A most induló kísérleti program általános célkitűzése a
helyi erőforrásokon alapuló, kisléptékű közösségi kezdeményezések megvalósítása
a hátrányos helyzetű Szécsényi Kistérségben. Ennek keretében konkrét célunk, hogy 7 hónapon keresztül a
tanodákba járó általános iskolásokat bevezessük a helyi anyagokból való építés
logikájába. Később a fiatal felnőttekkel is szeretnénk foglalkozni, hogy
ezáltal a lakhatási problémáik megoldásához tudjunk segítséget nyújtani (régi
házak karbantartása, felújítása egyszerű eszközökkel, anyagok kompatibilitása
stb.).
A program az
Egyesek Ifjúsági Egyesület és Tóth Laura
kulturális antropológus kezdeményezésére valósul meg 2012. november és 2013. május között havi
rendszerességgel, az Európai Unió Fiatalok Lendületben Programjának keretében.
A programban oktatóként, segítőként résztvevő személyek a tanodák dolgozói és
helyi önkéntesei; az Egyesek Szécsényi kistérségből, Magyarországról, vagy a
világ bármely országából érkező önkéntesei; valamint a BME Építészmérnöki Kar
hallgatói.
Az első alkalom igazából a nulladik volt: az Egyesek
„Show Your Life” elnevezésű egyhetes média oktató tréningjébe szőttük bele a saját
programunkat egy-egy napra, melynek során egy terepbejárás alkalmával a
gyerekekkel a helyi építőanyagokat figyeltük meg, fényképeztük a falvakban
eredeti lelőhelyükön és a házakon, és egyben alkalom volt az ismerkedésre is.
Mivel minden faluban kicsit más sajátosságok dominálnak a helyi hagyományos
építészetben – vagy van, ahol épp a látványának a hiánya a szembeötlő -, ezért
mindenhol kicsit más tematikát találtunk ki: Nagylócon a palóc ház/vályogból
való építés, Nógrádszakálban a kő, Rimócon a mást imitáló/önazonos építőanyagok
lettek a témáink.
Nagylóc
Nagylóc hagyományos építészete jól megfigyelhető a falu
régebbi részein: vályog téglából épült füstlikas-kontyos palócházak elöl
beforduló, fa vagy téglaoszlopos tornáccal, az ablakkeretezéseken, hangsúlyos
helyeken nemritkán tapasztással képzett finom vonalú „vakolatdíszekkel”. A
hagyományos tüzelőberendezés, a kemence már kikerült minden házból (még a
szomszédos rimóci falumúzeumból is hiányzik). Az építőanyagok lelőhelyét az
előzetes terepbejáráskor segítségünkre lévő iskolai gondnoktól, Kovács
Zoltántól tudtuk meg: megmutatta a homok- és agyagbányát, a vályogtéglához
alkalmas föld lelőhelyét, elmondta, hol vetettek a falu külterületén vályogot,
hol a kőbánya, hol volt a téglagyár, sőt, hol találtak egyszer meleg vizű
forrást olaj után kutatva.
Ezzel a tudással felvértezve érkeztünk az első foglalkozásra, melynek tapasztalatai a következő napokban a többi tanodában nagyon hasznosnak bizonyultak. A terepbejárás kicsit iskolásra sikerült, mert nem kis csoportokban, a gyerekeket külön-külön megszólítva, hanem néha megállva, kiselőadást rögtönözve haladtunk, ami nem tett jót az érdeklődés fenntartásának, a séta végére teljesen megfeledkeztek a tematikáról... Mentségünkre szól, hogy a hideg idő sem kedvezett nekünk. Mindennek ellenére a fényképeket este átnézve örömmel láttuk, hogy sok hasznos, jó kép született a média oktató nemzetközi önkéntes csapat által segített munkának köszönhetően.
 |
| Fotó: Dovalde Butenaite |
 |
| Fotó: Dovalde Butenaite |
 |
| Fotó: Dovalde Butenaite |
 |
| Fotó: gyerekek |
 |
| Fotó: gyerekek |
 |
| Fotó: gyerekek |
Az óra után Laurával ellátogattunk Nagy Vilmos helyi
kőműveshez, aki elmesélte, véletlenül hogyan vált a helyi anyagok, technikák
értő mesterévé, mutatott egy feltehetőleg többszáz éves vályogtéglából
kikerült, megkövesedett fadarabot (sőt, nekünk is ajándékozta!), mesélt az
általunk meglátogatott falvak építészeti-(mező)gazdasági történeti
összefüggéseiről.
Nógrádszakál
Nógrádszakál az Ipoly partján, a szlovák határon fekszik,
kálváriadombjáról gyönyörű panoráma nyílik többek között a határon túli
Rárosmúlyad (=Mul’a, öszvér a szó jelentése – tudtuk meg az Egyesek cseh
önkéntesétől) építészettörténeti jelentőségű, Medgyaszay István által
tervezett, 1910-ben épült első magyar vasbeton szerkezetű templomára.
Nógrádszakál legjellemzőbb hagyományos építőanyaga a kő, melyet a
kálváriadombból termeltek ki, és a belőle készült fal kötőanyaga jellemzően a sár volt. Előfordul még
a régi épületeken a vályogtégla, tégla falazat, ám általában utólagos
hozzáépítésként.
Délelőtt az önkéntes csapattal kirándulni mentünk a falu
központjától félórányi járásra lévő, „Palóc Grand Canyon” elnevezésű szépséges
geológiai képződményhez, mely állítólag egy folyó deltája lehetett valamikor. A
konglomerátumból, homokból, agyagból összeálló és mozgalmas formájúra
csiszolódott talajrétegek fantasztikus térélményt nyújtanak. A túra végeztével
az ilyen formán összecsiszolódott önkéntes csapattal és a tanoda dolgozóival,
diákjaival egy bemelegítő játék után közösen indultunk a sétára. Mivel kevesebb
gyerek jutott egy felnőttre, meg figyeltünk a kisebb csoportokban folyó
munkára, a figyelem szinte végig fennmaradt. A séta útvonala régi kőházak,
domboldalba mélyített pincék mentén vezetett az erdőbe, ahol kökényt,
csipkebogyót ettünk, majd fel a kálváriára, ahonnét gyönyörű a kilátás; a stációk
mentén lefelé haladva Jézus történetét rekonstruáltuk a gyerekekkel, majd az
Ipoly parti nádas után a tanodába vezetett az utunk.
 |
| Fotó: gyerekek |
 |
| Fotó: gyerekek |
 |
| Fotó: gyerekek |
Rimóc
Rimócon a mezőgazdaság akkor is élő maradt, amikor a környék
falvai lakosságának a gyári munka lett a fő megélhetése. Itt a múlt rendszerben
általános volt, hogy a falu lakói kevesebbet dolgoztak gyárban, megtartva az
otthoni földet és ezáltal részben a korábbi életformát. A mezőgazdasági tudás
és rutin ma is tetten érhető például abban, hogy a falu közmunkásai megtermelik
a közkonyha zöldség és burgonya igényét – a jövőben a húsigényt is szeretnék
saját forrásból megoldani. Ami az épített környezetet illeti, ez a gazdasági
stabilitás nem kedvezett a régi házak és ezáltal a népi építészeti örökség
megőrzésének: a faluban alig látni már vályogházat. Falumúzeum szerencsére van,
rengeteg szerszámmal, bútorral, sőt a kedves gondnok, Piroska néni még a
kenderfonal készítés alapjaiba is beavatott minket - az előzetes terepbejárás
alkalmával kipróbálhattuk az orsó használatát. Egyedül a régi tüzelőt
hiányoltuk a házból – különösen helyi kísérőnk, Zoli, aki a beszélgetés végére
igencsak átfagyott.
A program kitalálásában sok ötletet kaptunk Cseh Andrástól;
Tatai Máriától, és Tatai Erzsébettel közösen írott Környezetkultúra c.
könyvéből – köszönjük nekik, továbbá köszönjük a tanodavezetőknek és az Egyesek
önkénteseinek segítő munkájukat.
