Oldalak

2013. január 11., péntek

Nógrádi Ökologika 2.


Az első alkalom óta eltelt időszakban kéthetente járunk a tanodákba. Miután a terepbejáráson a gyerekekkel közösen újra felfedeztük és lefotóztuk a környezetükben fellelhető hagyományos építőanyagokat és technikákat, második lépésként arra gondoltunk, hogy mindezt „behozzuk a szobába” és kis házmodellek építésével próbálkozunk.

Nagylócon talált vályogtéglákból kevés vízzel gyúrtunk ház alapanyagot, ebből a pelyvás sárból építettük aztán a házmodelleket kemencével, szabadkéménnyel. Kettőt szervezetten, a mi vezetésünkkel, a harmadikat egy darab talált cserépre teljesen maguktól, önállóan építették. Téli időszak lévén, aktuális volt, hogy a fűtésről is beszélgessünk és modellezzük a füst útját a makettekben. A délután végeztével félretettük a maketteket, hogy ha kiszáradtak, a gyerekek kimeszelhessék azokat. A foglalkozás után két héttel kaptuk a hírt, hogy a házmodelleket egy rossz pillanatban teljesen lerombolták a gyerekek (olyanok kezdeményezésével, akik nem voltak jelen a foglalkozáson).



Fotók: Szkárosi Agapé

Nógrádszakálba menet a zsúnypusztai kőbánya közelében kecskesajt vásárlás közben találtunk egy kupac alkalmas méretű, formájú építőkövet, amiből egy zacskóra valót elkértünk. Kötőanyagnak pedig a nagylóci vályog maradékát vittük magunkkal. Koradélután, amíg a gyerekek nem érkeztek meg, az előkészületekbe lelkesen csatlakoztak be a helyi közmunkások, akik a nagy hidegben elfoglaltság nélkül maradtak, és a tanodában melegedtek átmenetileg. Miután segítettek a szögeket kihúzni az alapnak szánt falapokból, velünk együtt gyakorolták a kővel való falazás technikáját-mindezt nagy élvezettel. A gyerekekkel már nehezebben ment mindez, mégis a tanodában lévő 15 gyerek körülbelül fele több-kevesebb lelkesedéssel dolgozott a házon, vagy önálló kis alkotásokat készítettek kőből.




Fotók: Szkárosi Agapé

Rimócon úgy alakult, hogy a tanoda fiatal felnőtt önkéntese, Csemer Zoli nagybátyjáról kiderült, hogy ért a kosárfonáshoz, nem mellékesen pedig a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője. Zoli közbenjárásával így sikerült meghívnunk Csemer Károlyt hogy tanítsa a fiatalokat a kosárfonás mesterségére. (Eredetileg a paticsfalhoz hasonló fonott házmodellt szerettünk volna vele közösen készíteni, de elsőre még  nem szívesen vállalta a kísérletezést,  így a kosárfonásnak is nagyon örültünk.) Mire megérkeztünk, Zoli már gyűjtött egy ölnyi fűzfavesszőt. Az önkéntesekkel és vele együtt még egy gyűjtő túrára mentünk a foglalkozás előtt. Az időzítés tökéletes volt: ilyenkor a legjobb vesszőt vágni, amikor a levelét már elhullatta. A foglalkozás folyamán egy krumplis kosarat készítettünk közösen, nagyrészt természetesen Károly  dolgozott rajta, de időről időre a kezünkbe adta, hadd gyakoroljunk, tapasztaljuk mi is a saját kezünkkel. Munka közben mesélt azokról az időkről, amikor még ezzel keresték a kenyerüket, a „parasztokkal” szalonnára, kolbászra cserélték a portékáikat, meg Kamilla néniről, aki a legjobb kosárfonó volt a faluban - róla kiderült, hogy szinte minden jelenlévőnek a rokona. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a foglalkozáson, mert Károly személyében megtaláltuk a saját üzenetünk hiteles közvetítőjét, így a mi szerepünk a részvételre, megfigyelésre korlátozódott, ezáltal sokat tanulva tőlük, róluk.






A rimóci pozitív tapasztalatokból kiindulva az idei első, nagylóci foglalkozásra is mesterembert hívtunk meg, Nagy Vilmos helyi kőművest, meséljen a szakmájáról, és hozzon egyszerű, kézi eszközöket, hogy még átélhetőbb legyen a mondanivalója. Vili bácsit mindenki ismerte, volt aki már dolgozott is a keze alatt, mégis mindenki nagy figyelemmel hallgatta az interaktív előadását a tetőszerkezetekről és a famegmunkálásról.. A legsikeresebb esemény természetesen a szabad barkácsolás volt az óra végén, melynek során kézzel hajtott fúróval lehetett lyukat fúrni, kétemberes szalagfűrésszel fát fűrészelni (ezt mi is kipróbáltuk), csapolásnak lyukat készíteni vésővel, gyalulni, csapolni…




A foglalkozások lebonyolításában nyújtott segítségükért nagy köszönettel tartozunk a tanodák dolgozóinak, önkénteseinek, a két meghívott mesternek, továbbá az Egyesek Ifjúsági Egyesület és a BME Építészmérnöki Kar önkénteseinek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.