Tégla- és cserépvetés, Nagybacon

Nagybaconban évszázadok óta vetnek és égetnek téglát és cserepet. A falu házain még mindig alig látni ipari cserepet: a legtöbb házat a jellegzetes hegyes végű helyi cserép fedi még ma is.

Míg a téglaégetést más vidékeken a szabad ég alatt végzik, a cserépvetéshez, -szárításhoz, és –égetéshez egy cserépszín szükséges, hiszen legalább 2-3 hétig szabályozott körülmények között kell száradnia a cserépnek égetés előtt. A cserépszín egyik végében megépített katlanban égetik ki a cserepet, melyet minden alkalommal téglával együtt raknak be: az alsó tűzteret kb. 3000 db téglából építik, e fölé kb. 16.000 db cserép fér be. A cserepet és a téglát is kézzel vetik, vagy présgéppel nyomják ki, én most a kézi tégla- éscserépvetést dokumentáltam – egy későbbi alkalommal majd visszatérek a katlanberakás, égetés fázisaira is.

Bocskor László 1989 óta foglalkozik téglaégetéssel. Mivel cserépvető nagyapja korán meghalt, és apja mással foglalkozott, helyi öregektől tanulta a téglaégetés mesterségét. A cserép- és téglavetést nem ő végzi, hanem mindig fogadott munkások: Ötves Dalma 5 éve dolgozik nála unokaöccsével, Zolival, aki a „sarat csinálja” a munkához. Dalma elmondása szerint szereti ezt a munkát, volt, hogy pl. gyümölcsszedéssel próbálkozott Magyarországon, de hamar visszajött, mert ezt a tevékenységet szokta meg. A szüleitől tanulta a mesterséget, és 20 évig Gyergyószárhegyen dolgozott (vetett és égetett). 5 éve jött haza Nagybaconba, mert „ott elfogyott az agyag”.

Megújulás, újrahasznosíthatóság

Az agyag nem megújuló erőforrás, viszont égetetlen formájában bármennyiszer újrahasznosítható (pl. vályogtégla, nyers föld anyagú falazatok). Az agyagból készült égetett (kerámia) építőanyagok újrahasznosíthatósága az építőelem formájától (lyukacsosság), és a falazásnál használt kötőanyag összetételétől függ. A lyukacsos tégla, falazóblokk nagyobb valószínűséggel törik bontáskor, mint a tömör falazóelem. A tömör tégla, és az agyagcserép bármilyen fajtája bármennyiszer újrahasznosítható építőelem, ameddig el nem törik - vagy mállik, ha lábazatba, föld alatti falszakaszba kerül. A tégla újrahasznosíthatóságánál fontos a habarcs fajtája, ugyanis a cementhabarcs keményebb a tégla anyagánál, ezért nehezebben bontható belőle a tégla, illetve a ráragadt habarcsdarabokat nehéz eltávolítani róla a tégla eltörése nélkül. Az agyagba, vagy mész-homok habarcsba rakott téglát könnyű bontani, újrahasznosítani. Az agyaghabarcsot ma már szinte sehol nem használják, mivel húzószilárdsága egyáltalán nincs, ezért csak vastag, kisebb teherbírású falak készíthetők vele. A mészhabarcs hátránya, hogy a mai piaci viszonyok között drágább, mint a cement, és a falazás is lassabban halad vele, mert nem lehet bármennyi sort egymásra rakni a kötési idő kivárása nélkül, illetve oda kell figyelni a száradási körülményekre (pl. nedves takarás túlzott napsütés ellen).

Szociális vonatkozás

A legmodernebb téglagyártási technológia során az anyag a kitermeléstől a csomagolásig egyáltalán nem érintkezik emberi kézzel, csupán a nyersanyag mozgatást végző traktor igényel sofőrt, illetve a gépsorokat kell figyelni, szabályozni.

A hagyományos tégla- és cserépkészítés minden munkafázisát kézi erővel végzik. A tégla- és cserépvetésről, katlanberakásról elmondható, hogy alacsonyan képzett munkaerőt igényel, és mégis a maga szűk területén nagy szaktudás, ügyesség, rutin, odafigyelés kell hozzá. A sárcsinálás pedig hatalmas fizikai erőt, állóképességet, és bizonyos szintű szaktudást kíván. A katlantulajdonos elmondta, hogy ragaszkodik a bevált, régi embereihez, „akiket nem kell szemmel tartania munka közben”.

Boronafalas ház újratapasztása – Székelyszentkirály

A tapasztás a vakolás hagyományos megfelelője. Lényege, hogy a fal hézagmentes legyen, felülete alkalmassá váljon a csapóeső ellen védelmet nyújtó, tisztaságot biztosító mészfesték fogadására. Míg a vakolat anyaga általában mész, homok, (cement, kavics, kőpor stb.) víz, addig a tapasztásé föld, homok, szalma, pelyva, ló- vagy tehéntrágya és természetesen víz. A vakolat általában két rétegben készül (egy alapvakolat és egy simítóréteg), a tapasztásnál előfordul a 3-4 féle réteg is. A tapasztást lehet ugyanolyan simára és egyenletesre készíteni, mint a vakolatot, de itt cél volt a boronafalas ház karakterének megőrzése, ezért a végleges külső felület követi a rönkök formáját. Összességében elmondható, hogy a tapasztás idő- és munkaigényesebb – megújítására is gyakrabban kerül sor – ám kizárólag helyben fellelhető anyagokat tartalmaz, melyek a tapasztás életciklusa végén helyben elbomlanak/újrahasznosulnak.

A több, mint 100 éves ház korábbi lakója a falu bábaasszonya volt, férjével, 4 gyermekével. Néhány éve egy helyből elszármazott zsámbéki ács, László Árpád vásárolta meg, szándéka szerint tájházat alakít majd ki benne. A ház első felújítási munkáit Vass Zoltán siklósi kőműves vezetésével egy önkéntes csapattal végeztük el. A korábbi tapasztás laza részeit eltávolítottuk, a felületet portalanítottuk, a korhadt faanyagot pótoltuk, az új tapasztást elkészítettük. A 40 m2-alapterületű, félig alápincézett egyszintes ház külső, és kisebb helyiségének belső tapasztását hétfős csapatunk 5 nap alatt újította fel, szinte a teljes felületet újratapasztva, 0 RON anyagköltségből.

CRAterre, Grains d'Isere fesztivál

A CRAterre nemzetközi földépítészeti központ 1979-ben alakult a Dél-franciaországi grenoble-i építészkar gyakorlati műhelyeként. A szervezet célja a 11 ezer éves földépítészet újbóli elismertetése és alkalmazása a korszerűnek tartott anyagokhoz mérten jótékony környezeti hatása, kulturális sokféleséget megőrző volta, illetve a szegénység elleni küzdelemben betöltött szerepe miatt. A CRAterre 1+1 éves posztgraduális képzése során a hallgatók egy része valós műemlékvédelmi, vagy - általában harmadik világbeli - szociális építészeti beavatkozást tervez meg és valósít meg. Így a képzés története során már több, mint 50 projekt épült fel a világ számos országában, amelyek esettanulmányokként a későbbi hallgatók tananyagának részét képzik.

A végzett hallgatók kapcsolatban maradnak egymással egy hálózatot alkotva, így a világ különböző részein zajló érdekes tevékenységek benne maradnak a köztudatban. Varvara Valtchanova például Rahovitzában, a bolgár Rhodope-hegységben egy 20 éve lakatlan birtokot vásárolt romos épületekkel, amiket azóta nyári táborok, képzések során újít fel. A helyi mesterek bevonásával tartott képzéseken az évek folyamán több, mint 200 diák megfordult.

A Grains d’Isere fesztivál a CRAterre évenként megrendezett eseménye, ahol az érdeklődők betekintést nyerhetnek a műhely munkájába. Az egyhetes program során építő workshopokban, a föld tulajdonságait szemléltető kísérletekben, helyszíni anyagvizsgálati próbákban lehetett részt venni. 

A minden korosztályt az asztalokhoz vonzó szóló kísérletek rendkívül jól szemléltettek olyan jelenségeket, fogalmakat, mint a kapillaritás, hézagtérfogat, súrlódási szög – a földépítészet fontos tényezőit. Az egyik kísérlet során bemutatták a Kínai nagy fal homokból épült szakaszának építési elvét is: a kb. 10 cm magasságú, nedves homokból tömörített rétegek közét növényi szálakkal erősítették. Az ilyen elven készített kb. 10x10x15 cm méretű próbatest egy jól megtermett felnőttet is elbírt.