Boronafalas ház újratapasztása – Székelyszentkirály

A tapasztás a vakolás hagyományos megfelelője. Lényege, hogy a fal hézagmentes legyen, felülete alkalmassá váljon a csapóeső ellen védelmet nyújtó, tisztaságot biztosító mészfesték fogadására. Míg a vakolat anyaga általában mész, homok, (cement, kavics, kőpor stb.) víz, addig a tapasztásé föld, homok, szalma, pelyva, ló- vagy tehéntrágya és természetesen víz. A vakolat általában két rétegben készül (egy alapvakolat és egy simítóréteg), a tapasztásnál előfordul a 3-4 féle réteg is. A tapasztást lehet ugyanolyan simára és egyenletesre készíteni, mint a vakolatot, de itt cél volt a boronafalas ház karakterének megőrzése, ezért a végleges külső felület követi a rönkök formáját. Összességében elmondható, hogy a tapasztás idő- és munkaigényesebb – megújítására is gyakrabban kerül sor – ám kizárólag helyben fellelhető anyagokat tartalmaz, melyek a tapasztás életciklusa végén helyben elbomlanak/újrahasznosulnak.

A több, mint 100 éves ház korábbi lakója a falu bábaasszonya volt, férjével, 4 gyermekével. Néhány éve egy helyből elszármazott zsámbéki ács, László Árpád vásárolta meg, szándéka szerint tájházat alakít majd ki benne. A ház első felújítási munkáit Vass Zoltán siklósi kőműves vezetésével egy önkéntes csapattal végeztük el. A korábbi tapasztás laza részeit eltávolítottuk, a felületet portalanítottuk, a korhadt faanyagot pótoltuk, az új tapasztást elkészítettük. A 40 m2-alapterületű, félig alápincézett egyszintes ház külső, és kisebb helyiségének belső tapasztását hétfős csapatunk 5 nap alatt újította fel, szinte a teljes felületet újratapasztva, 0 RON anyagköltségből.