Gáspár János egy idős, roma mesterembertől tanult sárfalat építeni. Elmondása szerint 1-2 év gyakorlat kell ahhoz, hogy valakiből jó
segítő legyen a sárfal rakásban, 5 év alatt lehet kitanulni a mesterséget, mert
például, ha helytelen sorrendben, vagy rossz helyre kerül a sár, építés közben
egy egész fal dominóként leborulhat oldalra. János, és csapata a megtaposott
vályogot villával rakja 0,5-1
cm pontos falvastagsággal, 80 cm magas szakaszokban,
majd a fal oldalait ásóval faragja mértanian sík felületekké. Az elkészült fal
tömör, stabil, kiszáradás után leginkább a betonra emlékeztet, pedig kizárólag
természetes anyagok – föld/bontott vályogtégla, szalma, víz - alkotják.
Az építőcsapat tagjai a minőségi munkavégzés mellett szemlátomást jól
érzik magukat egymás társaságában: van olyan alkalmi tag, akinek, bár egész más
a szakmája, szabadságot vesz ki, hogy 1-1 hetet a csapattal dolgozhasson; a
közösen elkészített ebédek rendszerint szabad tűzön főtt/sült ínyencségek;
esténként közösen járnak horgászni, strandolni, koncertre, sörözni...
