Oldalak

2012. november 9., péntek

Nógrádi Ökologika


Szemléletformáló foglalkozások a környezetkultúráról Szécsényi kistérségi tanodákban


A most induló kísérleti program általános célkitűzése a helyi erőforrásokon alapuló, kisléptékű közösségi kezdeményezések megvalósítása a hátrányos helyzetű Szécsényi Kistérségben. Ennek keretében konkrét célunk, hogy 7 hónapon keresztül a tanodákba járó általános iskolásokat bevezessük a helyi anyagokból való építés logikájába. Később a fiatal felnőttekkel is szeretnénk foglalkozni, hogy ezáltal a lakhatási problémáik megoldásához tudjunk segítséget nyújtani (régi házak karbantartása, felújítása egyszerű eszközökkel, anyagok kompatibilitása stb.).
A program az Egyesek Ifjúsági Egyesület és Tóth Laura kulturális antropológus kezdeményezésére valósul meg 2012. november és 2013. május között havi rendszerességgel, az Európai Unió Fiatalok Lendületben Programjának keretében. A programban oktatóként, segítőként résztvevő személyek a tanodák dolgozói és helyi önkéntesei; az Egyesek Szécsényi kistérségből, Magyarországról, vagy a világ bármely országából érkező önkéntesei; valamint a BME Építészmérnöki Kar hallgatói.

Az első alkalom igazából a nulladik volt: az Egyesek „Show Your Life” elnevezésű egyhetes média oktató tréningjébe szőttük bele a saját programunkat egy-egy napra, melynek során egy terepbejárás alkalmával a gyerekekkel a helyi építőanyagokat figyeltük meg, fényképeztük a falvakban eredeti lelőhelyükön és a házakon, és egyben alkalom volt az ismerkedésre is. Mivel minden faluban kicsit más sajátosságok dominálnak a helyi hagyományos építészetben – vagy van, ahol épp a látványának a hiánya a szembeötlő -, ezért mindenhol kicsit más tematikát találtunk ki: Nagylócon a palóc ház/vályogból való építés, Nógrádszakálban a kő, Rimócon a mást imitáló/önazonos építőanyagok lettek a témáink.

Nagylóc

Nagylóc hagyományos építészete jól megfigyelhető a falu régebbi részein: vályog téglából épült füstlikas-kontyos palócházak elöl beforduló, fa vagy téglaoszlopos tornáccal, az ablakkeretezéseken, hangsúlyos helyeken nemritkán tapasztással képzett finom vonalú „vakolatdíszekkel”. A hagyományos tüzelőberendezés, a kemence már kikerült minden házból (még a szomszédos rimóci falumúzeumból is hiányzik). Az építőanyagok lelőhelyét az előzetes terepbejáráskor segítségünkre lévő iskolai gondnoktól, Kovács Zoltántól tudtuk meg: megmutatta a homok- és agyagbányát, a vályogtéglához alkalmas föld lelőhelyét, elmondta, hol vetettek a falu külterületén vályogot, hol a kőbánya, hol volt a téglagyár, sőt, hol találtak egyszer meleg vizű forrást olaj után kutatva.
Ezzel a tudással felvértezve érkeztünk az első foglalkozásra, melynek tapasztalatai a következő napokban a többi tanodában nagyon hasznosnak bizonyultak. A terepbejárás kicsit iskolásra sikerült, mert nem kis csoportokban, a gyerekeket külön-külön megszólítva, hanem néha megállva, kiselőadást rögtönözve haladtunk, ami nem tett jót az érdeklődés fenntartásának, a séta végére teljesen megfeledkeztek a tematikáról... Mentségünkre szól, hogy a hideg idő sem kedvezett nekünk. Mindennek ellenére a fényképeket este átnézve örömmel láttuk, hogy sok hasznos, jó kép született a média oktató nemzetközi önkéntes csapat által segített munkának köszönhetően.

Fotó: Dovalde Butenaite

Fotó: Dovalde Butenaite

Fotó: Dovalde Butenaite

Fotó: gyerekek


Fotó: gyerekek


Fotó: gyerekek


Az óra után Laurával ellátogattunk Nagy Vilmos helyi kőműveshez, aki elmesélte, véletlenül hogyan vált a helyi anyagok, technikák értő mesterévé, mutatott egy feltehetőleg többszáz éves vályogtéglából kikerült, megkövesedett fadarabot (sőt, nekünk is ajándékozta!), mesélt az általunk meglátogatott falvak építészeti-(mező)gazdasági történeti összefüggéseiről.



Nógrádszakál

Nógrádszakál az Ipoly partján, a szlovák határon fekszik, kálváriadombjáról gyönyörű panoráma nyílik többek között a határon túli Rárosmúlyad (=Mul’a, öszvér a szó jelentése – tudtuk meg az Egyesek cseh önkéntesétől) építészettörténeti jelentőségű, Medgyaszay István által tervezett, 1910-ben épült első magyar vasbeton szerkezetű templomára. Nógrádszakál legjellemzőbb hagyományos építőanyaga a kő, melyet a kálváriadombból termeltek ki, és a belőle készült fal kötőanyaga jellemzően a sár volt. Előfordul még a régi épületeken a vályogtégla, tégla falazat, ám általában utólagos hozzáépítésként.



Délelőtt az önkéntes csapattal kirándulni mentünk a falu központjától félórányi járásra lévő, „Palóc Grand Canyon” elnevezésű szépséges geológiai képződményhez, mely állítólag egy folyó deltája lehetett valamikor. A konglomerátumból, homokból, agyagból összeálló és mozgalmas formájúra csiszolódott talajrétegek fantasztikus térélményt nyújtanak. A túra végeztével az ilyen formán összecsiszolódott önkéntes csapattal és a tanoda dolgozóival, diákjaival egy bemelegítő játék után közösen indultunk a sétára. Mivel kevesebb gyerek jutott egy felnőttre, meg figyeltünk a kisebb csoportokban folyó munkára, a figyelem szinte végig fennmaradt. A séta útvonala régi kőházak, domboldalba mélyített pincék mentén vezetett az erdőbe, ahol kökényt, csipkebogyót ettünk, majd fel a kálváriára, ahonnét gyönyörű a kilátás; a stációk mentén lefelé haladva Jézus történetét rekonstruáltuk a gyerekekkel, majd az Ipoly parti nádas után a tanodába vezetett az utunk.

Fotó: gyerekek

Fotó: gyerekek

Fotó: gyerekek

Rimóc

Rimócon a mezőgazdaság akkor is élő maradt, amikor a környék falvai lakosságának a gyári munka lett a fő megélhetése. Itt a múlt rendszerben általános volt, hogy a falu lakói kevesebbet dolgoztak gyárban, megtartva az otthoni földet és ezáltal részben a korábbi életformát. A mezőgazdasági tudás és rutin ma is tetten érhető például abban, hogy a falu közmunkásai megtermelik a közkonyha zöldség és burgonya igényét – a jövőben a húsigényt is szeretnék saját forrásból megoldani. Ami az épített környezetet illeti, ez a gazdasági stabilitás nem kedvezett a régi házak és ezáltal a népi építészeti örökség megőrzésének: a faluban alig látni már vályogházat. Falumúzeum szerencsére van, rengeteg szerszámmal, bútorral, sőt a kedves gondnok, Piroska néni még a kenderfonal készítés alapjaiba is beavatott minket - az előzetes terepbejárás alkalmával kipróbálhattuk az orsó használatát. Egyedül a régi tüzelőt hiányoltuk a házból – különösen helyi kísérőnk, Zoli, aki a beszélgetés végére igencsak átfagyott.

A terepbejárást itt is ismerkedős játékkal kezdtük, a témánk pedig a másnak látszani akaró/önazonos építőanyagok lettek. Az ihletet egy gyékényfonatot imitáló kerítéslábazat adta (amiről séta közben a tanoda fiatal felnőttjeitől megtudtuk, hogy eredetileg sírkő volt), illetve a felismerés, hogy csak erőltetetten tudnánk felfűzni a sétánkat valóban autentikus helyi építőanyagokra. Ez a terepbejárás lett a három közül a legsikeresebb: a foglalkozás elején még telefonon zenét hallgató unott lányok a séta végére folyamatosan a környezetüket pásztázó, fotózó eminensekké alakultak...


Fotó: gyerekek

Fotó: gyerekek

Fotó: gyerekek


A program kitalálásában sok ötletet kaptunk Cseh Andrástól; Tatai Máriától, és Tatai Erzsébettel közösen írott Környezetkultúra c. könyvéből – köszönjük nekik, továbbá köszönjük a tanodavezetőknek és az Egyesek önkénteseinek segítő munkájukat.