Nógrádi Ökologika - utolsó alkalom

A program befejező alkalmaival Nógrádszakálon biobrikettet készítettünk Feldmár Nóráékkal, illetve Rimócon befejeztük a tűzrakó helyet és körülötte a padokat.

Feldmár Nóra és Mester Attila az Igazgyöngy Alapítvánnyal közösen tavaly indított el egy biobrikett programot, melynek során az ország perifériáján elhelyezkedő Toldon mélyszegénységben élő emberek papír-, mezőgazdasági, és faipari hulladékból víz hozzáadásával tüzelőt állítanak elő saját használatra. Programjuk sikerét mutatja, hogy idén megnyerték vele a civil szférában nagy presztízsű SozialMarie fődíját. Ökologika programunk nógrádszakáli záróeseményére őket hívtuk el, hogy egy közös sütés alkalmával tartsanak egy kis interaktív bemutatót.
A papírbrikett készítéshez mindenek előtt aprított papírhulladékra van szükség. Attilától megtudtuk, hogy minden reklámújságnak van egy "száliránya". Így, ha egyik irányba tépjük, megközelítőleg párhuzamos vékony csíkokat kapunk, ha másik irányba, úgy ferde irányba szakad a papír. Nincs aranyszabály: megeshet, hogy a tesco-s reklámújságot függőlegesen, míg az auchan-ost vízszintesen kell tépkedni - vagy fordítva. A gyártás következő fázisa egy többnapos áztatás, de egy ilyen bemutató alkalmával lehet "instant" biobrikettet készíteni stílusosan forró vízzel, amivel azonnal feloldódik a papír. A feloldott, kissé kihűlt papírmasszát kézzel kell továbbgyúrni, a kenyérdagasztáshoz hasonló mozdulatokkal. Ha egyenletes, homogén anyagot kapunk, akkor egy másik vödörbe félig vizet töltünk (ez már lehet hideg), és addig adagolunk a papíros masszából, illetve fűrészporból, amíg elég sűrű nem lesz. Ekkor beletöltjük egy présbe, aminek segítségével kinyomjuk belőle a vizet (ezt a tényleges gyártás során visszanyerik és újra bekeverik), és kész a biobrikett.
A helyi fiatalok között egy lány korábban már látta Nóráékat a TV-ben, úgyhogy megvolt az előlegezett bizalom, de a bemutatójuk is sok ember figyelmét vonzotta, a tanoda előtetője körül egyre nagyobb csoport gyűlt össze. A bemutató végén aki csak tudott, vitt haza a közösen készített biobrikettekből, hogy otthon szárítsa ki és tegye próbára.
A program másik eleme a rakétatűzhely volt. A rakétatűzhely egy frittőzolajas hordóból és egy L-alakú kályhacsőből elkészíthető házilagos eszközökkel. A hordó és a kályhacső közét hamuval kell kitölteni a hőszigetelés végett. A kültéri főzésre használható tűzhely előnye, hogy ujjnyi rőzsékkel működik, és pár perc után alig füstöl. A bemutató alkalmával palacsintát sütöttünk rajta, de 20 személyes bográcsozáshoz is raktak már tüzet benne Nóráék.

Salgótarján

Rimócon elkészítettük a sütögető körüli padok tetejére a deszkákat. A gyerekeknek nagy örömet okozott a mérőszalaggal való matekozás - ami hirtelen absztrakt tudományból valóság lett -, az ácsceruza a fülük mögött, a vinkli használatának megértése, a párokban való fűrészelés, a csiszolás, festés, szögelés. A következő alkalomra elhívtuk Gáspár János sárfal rakó mestert, hogy a gyerekek, fiatalok kipróbálhassák ezt a technológiát, és így építsük meg a padokat a tűzrakó körül. A szemét kiválogatása a vályogból, a szalmás sár taposása jó játék volt, ám a sár adogatása vasvillával a kupactól a falig már nagyobb erőt és kitartást kívánt, de ezt is végigcsinálta a csapat.
Az utolsó nap a sárfal szélét faragtuk egyenesre, amitől rögtön mindenkinek nagyobb munkakedve lett - ekkor többen mondták, hogy korábban nem nagyon bíztak benne, hogy bármi lesz ebből a "sárkupacból". Az összeállított deszkázatot sártapasztással rögzítettük a fal tetejére. A rendrakás, maradék anyagok elszállítása még nagy munka volt, de kész lettünk mindennel, már csak az avató ünnepség maradt hátra (ami a gyereknap része lesz majd).

Nógrádi Ökologika 4.

Alap építés Rimócon

Egy korábbi alkalommal ötleteket gyűjtöttük a gyerekektől arról, hogy mit volna jó a kertbe közösen építeni. A színpad, nyársaló, focipálya és medence mellett számos színes ötlet került napvilágra. Kezdetben azért döntöttünk egy színpadot határoló térfal építése mellett, mivel a sárfal rakás technológiája lázba hozta a fiatal felnőtteket és arra gondoltunk, hogy így alkalom nyílna ennek a kipróbálására. Viszont az építés szervezése közben kiderült, hogy az eredetileg tervezett színpadot határoló térfal túl nagy falat elsőre - engedélyeztetni kellett volna -, ezért végül egy szabadtéri tűzhely építése mellett döntöttünk.

Az alaphoz szükséges bontott beton- és tégladarabokat a község építési hulladék lerakójából szereztük, az összeépítéshez szükséges sarat pedig egy bedőlt pince feletti egykori vályogház anyagából. A szállításban önzetlen segítséget kaptunk egy helyi vállalkozótól, Szabó Vilmostól – köszönjük! Másnap Nagy Vilmos nagylóci kőműves vezetésével nekiláttunk az alapépítésnek, melyben két helyi fiatal, Csemer Zoltán és Oláh József mellett az Egyesek Ifjúsági Egyesület hat önkéntese vett részt. A szabálytalan betondarabokat egyenletes magasságú sorokba kellett rakni, illetve kisebb darabokkal egymáshoz ékelni, hogy tartós alapot kapjunk belőle. A lábazat téglasorainak felrakása, szintén sár kötőanyaggal már könnyedébben ment. A munka egyre több embert vonzott, a nap végére egy törött kezű spanyol önkéntes lány, Aida is beállt félkézzel falazni..

A padok és az asztal anyaga a lábazat felett rakott sárfal lesz, melyet ezen a hétvégén építünk Gáspár János vezetésével.

A programról bővebb fotóanyag a Nógrádi Ökologika facebook oldalon található.

Nógrádi Ökologika 3.

Kerítésjavítás és palántázás Nagylócon

Az utóbbi két alkalommal Nagylócon palántákhoz vetettünk magot, és Nagy Vilmos, helyi kőműves mester vezetésével a gyerekek a kerítés 4 hiányzó eleme helyére készítettek újakat. Tervünk része volt még, hogy az udvaron lévő garázsépületet rendbe hozzuk egy jövőbeni papírbrikett üzem számára, de az épület keresztbe végig van repedve, ezért nem vállaltuk a beavatkozást. A kerítésjavítás összes fázisa során a gyerekek kézi erővel működtetett szerszámokat használtak: az íves formákat lombfűrésszel vágták, ráspollyal finomították, a deszka felületét megcsiszolták, majd lenolajjal kenték be, a régi, beragadt csavarokat hosszú fogókkal szerelték le, kalapáccsal egyenesítették ki, a deszkákra a lyukakat kézi fúróval készítették. Így nem kellett az áram kivezetésével bajlódni, illetve a munkavédelem miatt sem aggódtunk különösebben, hiszen ezek az eszközök jóval kevésbé balesetveszélyesek gépesített megfelelőjüknél. A munka leginkább a fiúkat vonzotta, de 1-1 bátor lány is beállt fűrészelni, festeni. A kerítést az Egyesek Ifjúsági Egyesület nyári tábora során fogják lefesteni a gyerekek külföldi önkéntesek segítségével, és a kert gondozását is Lőrik Ágnes tanoda vezetővel együtt az Egyesek önkéntesei fogják segíteni a jövőben.

Nógrádi Ökologika 2.

Az első alkalom óta eltelt időszakban kéthetente járunk a tanodákba. Miután a terepbejáráson a gyerekekkel közösen újra felfedeztük és lefotóztuk a környezetükben fellelhető hagyományos építőanyagokat és technikákat, második lépésként arra gondoltunk, hogy mindezt „behozzuk a szobába” és kis házmodellek építésével próbálkozunk.

Nagylócon talált vályogtéglákból kevés vízzel gyúrtunk ház alapanyagot, ebből a pelyvás sárból építettük aztán a házmodelleket kemencével, szabadkéménnyel. Kettőt szervezetten, a mi vezetésünkkel, a harmadikat egy darab talált cserépre teljesen maguktól, önállóan építették. Téli időszak lévén, aktuális volt, hogy a fűtésről is beszélgessünk és modellezzük a füst útját a makettekben. A délután végeztével félretettük a maketteket, hogy ha kiszáradtak, a gyerekek kimeszelhessék azokat. A foglalkozás után két héttel kaptuk a hírt, hogy a házmodelleket egy rossz pillanatban teljesen lerombolták a gyerekek (olyanok kezdeményezésével, akik nem voltak jelen a foglalkozáson).

Fotók: Szkárosi Agapé

Nógrádszakálba menet a zsúnypusztai kőbánya közelében kecskesajt vásárlás közben találtunk egy kupac alkalmas méretű, formájú építőkövet, amiből egy zacskóra valót elkértünk. Kötőanyagnak pedig a nagylóci vályog maradékát vittük magunkkal. Koradélután, amíg a gyerekek nem érkeztek meg, az előkészületekbe lelkesen csatlakoztak be a helyi közmunkások, akik a nagy hidegben elfoglaltság nélkül maradtak, és a tanodában melegedtek átmenetileg. Miután segítettek a szögeket kihúzni az alapnak szánt falapokból, velünk együtt gyakorolták a kővel való falazás technikáját-mindezt nagy élvezettel. A gyerekekkel már nehezebben ment mindez, mégis a tanodában lévő 15 gyerek körülbelül fele több-kevesebb lelkesedéssel dolgozott a házon, vagy önálló kis alkotásokat készítettek kőből.

Fotók: Szkárosi Agapé

Rimócon úgy alakult, hogy a tanoda fiatal felnőtt önkéntese, Csemer Zoli nagybátyjáról kiderült, hogy ért a kosárfonáshoz, nem mellékesen pedig a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője. Zoli közbenjárásával így sikerült meghívnunk Csemer Károlyt hogy tanítsa a fiatalokat a kosárfonás mesterségére. (Eredetileg a paticsfalhoz hasonló fonott házmodellt szerettünk volna vele közösen készíteni, de elsőre még  nem szívesen vállalta a kísérletezést,  így a kosárfonásnak is nagyon örültünk.) Mire megérkeztünk, Zoli már gyűjtött egy ölnyi fűzfavesszőt. Az önkéntesekkel és vele együtt még egy gyűjtő túrára mentünk a foglalkozás előtt. Az időzítés tökéletes volt: ilyenkor a legjobb vesszőt vágni, amikor a levelét már elhullatta. A foglalkozás folyamán egy krumplis kosarat készítettünk közösen, nagyrészt természetesen Károly  dolgozott rajta, de időről időre a kezünkbe adta, hadd gyakoroljunk, tapasztaljuk mi is a saját kezünkkel. Munka közben mesélt azokról az időkről, amikor még ezzel keresték a kenyerüket, a „parasztokkal” szalonnára, kolbászra cserélték a portékáikat, meg Kamilla néniről, aki a legjobb kosárfonó volt a faluban - róla kiderült, hogy szinte minden jelenlévőnek a rokona. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a foglalkozáson, mert Károly személyében megtaláltuk a saját üzenetünk hiteles közvetítőjét, így a mi szerepünk a részvételre, megfigyelésre korlátozódott, ezáltal sokat tanulva tőlük, róluk.

A rimóci pozitív tapasztalatokból kiindulva az idei első, nagylóci foglalkozásra is mesterembert hívtunk meg, Nagy Vilmos helyi kőművest, meséljen a szakmájáról, és hozzon egyszerű, kézi eszközöket, hogy még átélhetőbb legyen a mondanivalója. Vili bácsit mindenki ismerte, volt aki már dolgozott is a keze alatt, mégis mindenki nagy figyelemmel hallgatta az interaktív előadását a tetőszerkezetekről és a famegmunkálásról.. A legsikeresebb esemény természetesen a szabad barkácsolás volt az óra végén, melynek során kézzel hajtott fúróval lehetett lyukat fúrni, kétemberes szalagfűrésszel fát fűrészelni (ezt mi is kipróbáltuk), csapolásnak lyukat készíteni vésővel, gyalulni, csapolni…

A foglalkozások lebonyolításában nyújtott segítségükért nagy köszönettel tartozunk a tanodák dolgozóinak, önkénteseinek, a két meghívott mesternek, továbbá az Egyesek Ifjúsági Egyesület és a BME Építészmérnöki Kar önkénteseinek.