Nógrádi Ökologika - utolsó alkalom

A program befejező alkalmaival Nógrádszakálon biobrikettet készítettünk Feldmár Nóráékkal, illetve Rimócon befejeztük a tűzrakó helyet és körülötte a padokat.

Feldmár Nóra és Mester Attila az Igazgyöngy Alapítvánnyal közösen tavaly indított el egy biobrikett programot, melynek során az ország perifériáján elhelyezkedő Toldon mélyszegénységben élő emberek papír-, mezőgazdasági, és faipari hulladékból víz hozzáadásával tüzelőt állítanak elő saját használatra. Programjuk sikerét mutatja, hogy idén megnyerték vele a civil szférában nagy presztízsű SozialMarie fődíját. Ökologika programunk nógrádszakáli záróeseményére őket hívtuk el, hogy egy közös sütés alkalmával tartsanak egy kis interaktív bemutatót.
A papírbrikett készítéshez mindenek előtt aprított papírhulladékra van szükség. Attilától megtudtuk, hogy minden reklámújságnak van egy "száliránya". Így, ha egyik irányba tépjük, megközelítőleg párhuzamos vékony csíkokat kapunk, ha másik irányba, úgy ferde irányba szakad a papír. Nincs aranyszabály: megeshet, hogy a tesco-s reklámújságot függőlegesen, míg az auchan-ost vízszintesen kell tépkedni - vagy fordítva. A gyártás következő fázisa egy többnapos áztatás, de egy ilyen bemutató alkalmával lehet "instant" biobrikettet készíteni stílusosan forró vízzel, amivel azonnal feloldódik a papír. A feloldott, kissé kihűlt papírmasszát kézzel kell továbbgyúrni, a kenyérdagasztáshoz hasonló mozdulatokkal. Ha egyenletes, homogén anyagot kapunk, akkor egy másik vödörbe félig vizet töltünk (ez már lehet hideg), és addig adagolunk a papíros masszából, illetve fűrészporból, amíg elég sűrű nem lesz. Ekkor beletöltjük egy présbe, aminek segítségével kinyomjuk belőle a vizet (ezt a tényleges gyártás során visszanyerik és újra bekeverik), és kész a biobrikett.
A helyi fiatalok között egy lány korábban már látta Nóráékat a TV-ben, úgyhogy megvolt az előlegezett bizalom, de a bemutatójuk is sok ember figyelmét vonzotta, a tanoda előtetője körül egyre nagyobb csoport gyűlt össze. A bemutató végén aki csak tudott, vitt haza a közösen készített biobrikettekből, hogy otthon szárítsa ki és tegye próbára.
A program másik eleme a rakétatűzhely volt. A rakétatűzhely egy frittőzolajas hordóból és egy L-alakú kályhacsőből elkészíthető házilagos eszközökkel. A hordó és a kályhacső közét hamuval kell kitölteni a hőszigetelés végett. A kültéri főzésre használható tűzhely előnye, hogy ujjnyi rőzsékkel működik, és pár perc után alig füstöl. A bemutató alkalmával palacsintát sütöttünk rajta, de 20 személyes bográcsozáshoz is raktak már tüzet benne Nóráék.

Salgótarján

Rimócon elkészítettük a sütögető körüli padok tetejére a deszkákat. A gyerekeknek nagy örömet okozott a mérőszalaggal való matekozás - ami hirtelen absztrakt tudományból valóság lett -, az ácsceruza a fülük mögött, a vinkli használatának megértése, a párokban való fűrészelés, a csiszolás, festés, szögelés. A következő alkalomra elhívtuk Gáspár János sárfal rakó mestert, hogy a gyerekek, fiatalok kipróbálhassák ezt a technológiát, és így építsük meg a padokat a tűzrakó körül. A szemét kiválogatása a vályogból, a szalmás sár taposása jó játék volt, ám a sár adogatása vasvillával a kupactól a falig már nagyobb erőt és kitartást kívánt, de ezt is végigcsinálta a csapat.
Az utolsó nap a sárfal szélét faragtuk egyenesre, amitől rögtön mindenkinek nagyobb munkakedve lett - ekkor többen mondták, hogy korábban nem nagyon bíztak benne, hogy bármi lesz ebből a "sárkupacból". Az összeállított deszkázatot sártapasztással rögzítettük a fal tetejére. A rendrakás, maradék anyagok elszállítása még nagy munka volt, de kész lettünk mindennel, már csak az avató ünnepség maradt hátra (ami a gyereknap része lesz majd).